Azért a második baba csak több rutinnal jár, már ami a baba megfogását, fürdetését, ellátását, öltöztetését jelenti. Úgy tűnik, olyan ez, mint a biciklizés. Nem lehet elfelejteni!
Ugyanolyan tündéri, édes, puha érzés a szoptatás, mint anno, a kezdeti fájdalmak kezdenek csökkeni.
Beállás még nincs, de rengeteg jótanács van! Meg kell találnunk a saját utunk, de egyelőre még keressük. A gyermekem nem óramű, ez már kiderült, éjszaka jó, ha csak 3x kell kelnem, és külön ajándék, ha mindez 20 percig tart. Amikor nincs ilyen könnyű napunk, van, hogy 2-3 órákat kell járkálni fel-alá éjszaka. Úgyhogy egy szóval fáradt vagyok! Kipróbáltuk a hagyjuk sírni módszert is két éjszaka, ez nekünk nem jött be. A baba nem nyugodott el, viszont azóta, ha baja van, azonnal torka szakadtából elkezd üvölteni, a bevezető nyöszörgést kihagyva...
Úgyhogy marad a ringatás, szopizás. Végül betörtem a homeopata orvosom tanácsára, és két órás fel-alá éjszakai sétálgatás után végül vettem egy cumit, de ez sem csodaszer. A cicin való elalvás előtti csócsálásra néha bejön, meg egy negyed órát el lehet húzni vele a szopit, de ennyi. Remélem nem leszünk függők.
Apukája látta a babát, dajkálta 3 napig, fantasztikus érzés volt, kimerülésig babáztunk, mikor az intézendők engedték, de ennyi... Nem tudjuk mikor látjuk újra nagy bánatunkra. Petiben újra látom őt minden nap.
De még mindig ez az időszak a legtündéribb, mert alig van program, egész nap csodálhatom a kicsit, neki nem kell főzni, magamnak csak, ami néha úgy sikerül csak magamra aggatva. És ismét úgy járkálok vele fel-alá, vagy főzök, ebédelek, vasalok, ahogy Danával tettem, amitől ő nyugodt, nekem viszont majd leszakad a hátam.
A látogatók jönnek, és jönnek, jó tudni, hogy sokan érdeklődnek, és szeretnek, figyelik a sorsunk.
Testvére tündéri! Igazi segítség, és igazi "anyajelölt". Mindent tud, és mindent szeret a babával csinálni!
A baba hetente hízza amit kell, ha nem lenne mérleg is érzem a karomon. Mindkét csuklóm fáj, és majd leszakad a karom időnként, pedig ez még az eleje.
Hiányzik a torna, nehezen veszem rá magam, de tornáznom kell elkezdeni, ahogy a 6 hét letelt, addig meg otthon. 4 kg maradt rajtam, de állandóan éhes vagyok, és főleg édességre, ami nem jó.
A fürdést nem tudom mikor fogja élvezni, egyelőre a legjobb, ami történik, hogy nyugodt marad a vízig, de a törlés az már kiüti nála a biztosítékot. És még hol van a teljes masszázs, torna, amit Danával úgy élveztünk!
Kivinni sétálni már lehet, szoktam is, bár még nem épült be a nem létező napirendbe, viszont nagyon jó, hogy babakocsi távolságra minden elérhető, így mikor adódik egy-egy elintézendő, akkor örömmel kelek útra, ha ő is úgy akarja.
Nagy Hajni fotós gyönyörű képeit megnézhetitek itt (másold be a címet egy másik oldalra):
http://picasaweb.google.hu/aniko415/PetiFotosSzemmel090729#
Egy ízelítő a sorozatból: :-)
Ha lesz időm, még jelentkezem újabb hírekkel.
