Reménykedtem. Hiszen napközben etetéstől etetésig aludt, békésen az autóban. Esküvőn voltunk, az ébredés, a szopi jól jött ki. Nagyon örültem, hogy elmentem. Bea, kedves kolléganőm esküdött. A gyóntatószék lám nemcsak bűnöknek volt szemtanúja, hanem egy kis éhes poronyt táplásának is :-). Majd békésen aludt tovább.
De nem! Az éjszakai álometetés fél 11-kor egyelőre nem hozta meg a várt eredményt, alig szopott, és ugyancsak felébredt fél 2, majd fél 4, majd 5, és végül a szokásos reggeli kelés fél 7-kor, cumival el tudtam húzni 7-ig az etetést. Aztán sajnos bealudt. Fél 9-ig, ő is én is, teljesen kipurcanva. De aztán igyekeztünk visszaállni a napirendre, etetések normál ütemben. Most a tanácsok alapján a tejet fokozzuk, lehet, hogy éhes. Így váltott cici jobb, bal, majd megint jobb, megint bal. Így sikerült nagy nehezen eljutnunk 90 ml-ig! Még le is mértem, hogy mégis tudjam hányadán állunk. Ez már egész jó.
Utána ébren alig tudtam tartani, és a kiságyban majdnem elaludt, de vagy én küzdök, hogy maradjon bebugyolálva, mert különben a saját keze lába rángatása felébreszti, vagy ő feszül ezerrel mindez ellen (vagy ki tudja miért). Úgyhogy csak ki kellett vegyem, és vállra tenni. De legalább nem üvöltött, csak egy kis nyöszi. Ezzel már beérném. Délelőtt 30-40 perc altatást 20 perc alvás követett! :-( majd újrakezdtük, ezúttal 1 óra altatás, 10 perc alvás, és megint szopi idő jött.
Megebédeltem, így kissé csúszott a szopi idő, de utána nagy evés, kis nyöszörgés vállon, majd most épp alszik. Ki tudja meddig? De most már le volt lassulva, talán most jön a nagy alvás.
Délután képkeretekért megyünk, úgyhogyha felébred, etetés, és nyomás utána indulunk, így egy kis ébrenlétet követően szerencsés esetben egy alvásnyi idő alatt megfordulunk. Talán most nekem is jut egy kis alvás...
Ilyenkor, mikor nem üvölt, én is jobban bírom a fáradtságot. Elnézem a kis testét, amint elnehezül a vállamon, a békésen lecsukódó pillákat, a finom illatot szagolom a fejecskéjén (olivaolajjal olajozom, és olyan az illata, mint a zsákos gabonának dédanyám spejzában Erdélyben... imádtam!). Mikor békés, és néha már egy-egy mosoly is van, és egy kis gügyögés, mikor néz szopi közben, vagy átadva magát öleli a cicit, és úgy szopik, hát igen, ez az amitől minden anya kibírja a fáradtságot, sírást, állandó készenlétet!
