Tündi, bündi kisgyermekünkhöz tényleg jó lenne, ha adnának valami használati utasítást, mert ami egy Windows tanulásnál csak idő kérdése volt, és folyamatos sikerélmény.... hát ez ez kisbabával egészen más, kitapasztalni, hogy mi jó a babának, és mi a mamának, mi a baja, és hogy lehet orvosolni, hát ez nemcsak idő kérdése... hanem valami mágikus képesség: a sírás dekódolása.
Hiába volt már egy gyermek, mindez nem ad használati utasítást.
Tegnap este: fél 9- fél 1-ig "szivatott" a kis poronty. Már mindkét cici kiürült, kaki, pisi, büfi stb. letudva... de nem aludt el, ill. 10 percekre. Épp belekezdtem volna valamibe: összepakolni Balatonra (ahova barátaim hívtak el néhány napra kikapcsolódni, amire most mindennél jobban szükségem van), vagy tán megvacsoráznék, esetleg lefürdenék, a vasalást már nem is említve...
De nem jöttem rá mi a baj. Már kipróbáltam a csodaszert: a magamra kötött hordozót is, végül a kis fészkében ringattam, leraktam... semmi, újra kezdődik előről. Elalszik, lerakom, 10 perc pihi, megnyugszom, újra felsír.
Aztán már nemcsak a baba sírt...
Mi a fene baja lehet??
Nem jöttem rá...
De végül mindketten kimerülve háromnegyed 1 körül újabb szopi után aludt el.
Mondják nem jó módszer, ha mindenre ez a válasz. Az sem jó, ha belealszik a szopiba... de mit csináljon a gyarló anya, aki varázsló (suttogó) nem lévén, fogalma sincs mi lehet a baba baja?
Pedig a sírásait már kezdtem érteni, egyértelmű az éhségsírás, ez azonnal magas hangorkán, nulla türelem.
Kissé akadozó, de egyértelműen visszatérő, erősődő a büfi sírás.
Nyöszörgő, panaszos, el-el csukló az álmos, de nem tudok aludni (ezt kiérti? ha álmos, miért nem alszik?).
De ezeken már mind túl voltunk.
Végül reggel fél 5-ig aludt, tisztába tevés, a fél 7-es szopit észre sem vettem, és életünkben először félájultan visszaaludtam fél 9-kor is, ő is békében szunnyadt a testem melegében (természetesen ez is rossz, mert persze megszokja...), és fél 11-kor sikerült ma felkelni, némiképp pótlandó a napok óta nappali nem alvást is, és az éjszakai marathoni ringatást, miközben már mindkét karom leszakadt, a hátam meg már merő görcs mindenütt.
Ja, apropó csukló. Mindkettő fáj, főleg éjszaka, folyamatosan. Ma éjjal annyira, hogy majdnem azért sírtam, mert felemelni is alig bírtam a picit. Aztán napközben elviselhető. Ha dekódolni akarnám, bizonyára nem tudom kézben tartani a dolgokat... furán érthető.
...
Ma viszont aludt 2-kor is egy órát: gyors ebéd, össze is tudtam pakolni, és még vasalni is volt időm!
Aztán 4-kor szopi, és türelemmel azt is végigaludta, míg a képkeretezőhöz beautóztam a Mammutig. Könnyed meglepetés: ingyen parkolás vasárnap! És míg e sorokat írom, fél 5 óta még mindig alszik (két és fél órája!), pedig már szögeltem is a képet a falra, át is öltöztem. Pedig mindezt az autósülésben teszi, ami távolról sem a legideálisabb póz az alvásra.
Szóval egyik nap ilyen, másik mintha kárpótolni akarna másmilyen.
Megvettem a Suttogó 3. kötetét (az első kettőt nem olvastam), benne sok okos tanács, aminek neki is estem.
Szóval most a cél a napirend kialakítása! A csodacumival el tudom már altatni, miután szopizott, de van amikor abból áll az éjszaka, mint pl. tegnap, hogy kiköpdösi, sír, visszadugom, kb. 200x.
Várom a 6. hét leteltét, hogy mehessek tornázni, ez heti 3x fix időre való elkészülést jelent, így a napirendet is erősen befolyásolja. Meglátjuk, és bizakodunk, hogy Peti is fontosnak ítéli édesanyja testi erőnlétét.
Mert, azt, hogy "kicsi fiam hullafáradt vagyok, aludni szeretnék" mindezt bőgő felhangon, egyértelműen nem érti... talán telepatikus úton kellene megpróbálnom vele kommunikálni.
